Péterfy Bori színésznő, énekesnő, a Péterfy Bori & Love Band frontasszonya. Mindemellett karizmatikus, ahogy mondani szokás, erős jellem. A téma karrier, hírnév és kritika.

Többgenerációs művészdinasztiából érkezel. Milyen érzés ez? Felemelő, vagy inkább frusztráló, esetleg semleges?

Egy gyerek nem gondolkozik azon, hogy hogyan, milyen környezetben nő fel, hanem éli a mindennapokat, és azt hiszi, hogy az ő kis világa a mindenség. Én is csak kamaszkoromban kezdtem felfogni, hogy mennyire mást jelent az, hogy én egy értelmiségi, művész családban nőttem fel, és hogy azok az értékek, az a tudás, amit én magamba szippantottam fiatalon, az sajnos a legtöbb embernek semmit sem jelent. Nagyon hamar rájöttem, hogy ami általában tetszik az embereknek, az nekem nem tetszik, hogy engem sokkal vadabb és extrémebb dolgok érdekelnek, és hogy egy szűk kaszthoz tartozom.

Színésznő és énekesnő is vagy. Ábrándoztál valamelyik szakmáról kiskorodban, esetleg valami egészen más szerettél volna lenni?

Mindig a színészet érdekelt, elég hamar eldöntöttem, hogy színházzal szeretnék foglalkozni. A gimiből is rengeteget lógtam, és mindenféle próbákra jártam helyette. Arra sose gondoltam, hogy zenekarom lesz, de énekórára nagyon fiatalon elkezdtem járni.

Ha már szakmák. Hogyan tudod mindezeket összeegyeztetni? Megesik, hogy valamelyik jobban háttérbe szorul, mint szeretnéd?

Persze. Mióta beindult a zenekar, tehát lassan tíz éve, a színészet abszolút háttérbe szorult. Annyira imádom a koncertezést, és szerencsére olyan sok van belőle, hogy nagyon meg kell válogatnom, milyen szerepet vállalok el. Közben gyereket is szültem, és a kisfiammal is sok időt akarok tölteni, szóval nagyon meg kell gondolni, mit, mikor és mennyit dolgozom. Nagyon sok szuper szerepet, felkérést dobok vissza, de ez most egy ilyen élethelyzet.

Első zenekarod, az Amorf Ördögök, 2007-ben feloszlott, a tagok egy része megalapította a Péterfy Bori & Love Bandet, de a mai napig összeálltok néhány koncert erejéig. Most akkor hogy is van ez? Elképzelhető, hogy a formáció hosszabb időre, alkotó munka céljából is újraalakul?

Az Amorf Ördögök nem feloszlott, hanem átalakult Péterfy Bori és a Love Banddé. Én az Amorfot sose tudtam teljes gőzzel csinálni, mert akkor a színház volt az első. Mivel a Krétakör társulat, aminek a tagja voltam, feloszlott, és Tövisházi Ambrus, a zeneszerző úgy érezte, hogy váltani akar zeneileg, és akar nekem csinálni egy szólólemezt. Pont ideális pillanat volt, hogy csináljunk valami újat. Így született az első Love Band album. Több mint nyolc év után támasztottuk fel az Amorf Ördögöket tavaly, de ebben az évben is lesz egy-két különleges koncertünk. Szóval a két zenekar gyakorlatilag ugyanaz, csak az egyik a múlt, a másik pedig a jelen és a jövő.

A Péterfy Bori & Love Band első igazán nagy slágere a Hajolj bele a hajamba volt. Egészen biztosan nem csak énekelted, de hallottad is jó néhányszor. Milyen érzés most visszahallgatni?

Nem titok, hogy a leggyengébb számunknak tartjuk, de valóban alkalmas arra, hogy sláger legyen. Szerencsére sok másik számunk, pl. a Vámpír vagy a Téged nem is sláger lett. Bármelyiket szívesen hallgatom, de sajnos erre egyre ritkábban van alkalom, mert a rádiók újra kihátráltak az undergroundabb zenék mögül.

Ha te választhatnád ki azt a dalt, ami meghozza az országos ismertséget, melyik lett volna az a dal, és miért?

Most az új lemezünk címadó számát, a Szédülést mondanám. Szerintem betalálna sok embernek, ha játszaná a Petőfi, de ahogy már azt a sajtóban is lehetett olvasni, azt mondják, hogy az én számaim nem egyeznek a közszolgálati rádió egységes nőképével. Erre az egészen elképesztő kijelentésre egyébként eléggé büszke vagyok.

Hogyan viseled a kritikát? Képes vagy a negatív megjegyzéseket is a helyén kezelni?

A kritikát mindenki nehezen viseli, de ezen a pályán meg kell szokni, hiszen ha valaki színpadon van, akkor arról mindenkinek van véleménye. Az internetet elárasztó, arctalan, ostoba kommentelés az, amit néha tényleg nehéz elviselni. Már komoly szakirodalma van a kommentelőknek, ahol azt állítják, hogy akik kommentelnek, súlyos mentális, pszichés, érzelmi problémákkal és kisebbségi komplexussal küzdenek. Persze létezik komoly kritika is, olyan emberektől, akiket tisztelek, csodálok, szeretek. Az ilyen kritikát abszolút lehet a helyén kezelni.