Tóth Péter írása.

Megfogod a gépedet, kilötyögsz a placcra, exponálsz, megnézed, jó-e. Amikor jön az eső, befutsz kis menhelyedre. Manapság nem nagy fáradságba telik, ha ily dinamikus módon alkotod a képeidet, de ez nem volt mindig így.

Réges-régen, mikor még I. Ferenc József koronázási palástja lengett a fogason, nem volt ez oly' egyszerű. Hogyan is csinálták régen azt a sok-sok fotográfiát? Fogtak egy üveglapot. Leöntötték egy folyadékkal, majd egy másikkal. Vártak pár percet, és belehelyezték a gépbe, viszont ezt gyorsan kellett megtenni, mert ha az üveglapon lévő fényérzékeny anyag kiszárad, legfeljebb kacsokat fényképezhettek, mivel az anyag érzékenysége ugrásszerűen lecsökkent kiszáradása által. Persze, ha az alanyt kisprájszoljuk, akkor pár percig is mozdulatlan lehet, mi viszont ezt nem akartuk megvalósítani ily módon. Hál' Istennek, az ilyesfajta képalkotás még nem halt ki. Tovább él újabb formáiban. Az egyik ilyen manifesztációja táborunkban a szerdai napon következett be Gyetvai Zoltán fényképész által, ki a modernebb fényképezési eljárások mellett régi fotografálási módszerekkel is foglalkozik.

Kimentünk a placcra, mer' sütött a nap. Vittük az állványt, mely egy jó masszív, földmérők által is használt háromlábú szerkezet-monstrum volt. Lábai végeit lábaink által beleintegráltuk a talajba. Mereven állt, mint ahogy az kell. Kellett is a stabilitás, hisz tetejére egy 1908-as gyártmányú fényképezőgép került. Ez egy hordozható pici gépecske volt, míg szét nem nyitottuk. Ekkor felfedte a maga gyönyörséges méreteit. Erdetelieg 10x12 inch méretű képet volt képes képezni, de mivel picit keletebbre került gyártási helyétől eme angol csoda, így metrikus méretű üveglapok befogadására képes tartóeszközt használtunk. Kétféle képet voltunk képesek készíteni: 18x24 cm és 24 x 30 cm méretűeket, de most nézzük, mi is zajlott le.

Az állványon már ott a gép. Persze a helyszín kiválasztása sem volt egyszerű feladat. Követelmény: 3m vízszintes talaj. Valóság: lejtő. A kakas csípje meg! Megtaláltuk a hely színét. Nem volt egyenes, de valamelyst kisebb volt a lejtő grádiense. Mértünk egy fényt.

Előkészítettük a lemezt, kimentünk. Gép szeme kinyit, ötig elszámolás hangosan, majd becsukás. Relatíve zökkenőmentesen indult a szessön. Hangulatunkat csak a felettünk korzózó hidrometeorok ronthatták el. Nicsak, ott van egy. Nah akkor most bakja meg, elment az expozíció. Elkészült egy portré, de valami érdekes izzadságcsepp zúdult kezemre száraz homlokomról. Nem izzadság volt az biza, hanem az fenti felhő könnye pottyant kezem bőrére. Esik! Be! Na de, nem megy ez oly' könnyen faluhelyen! Berendeztük szűkös fotólaborunkat portré készítésére. Fotózás ala szardínia. Persze, a szűkös helynek az előnye: ami nedves kell hogy legyen, nedves is marad s ehhez nem is kell futni, rohanni.

Összegezve négy kisebb képet készítettünk és egy nagyobbat. Az egyik előnye eme eljárásuknak az, hogy az SD kártya funkcióját ellátó üveglap törölhető. Ezt ki is használtuk, mivel egy-két képet el is rontottunk, de hisz saját hibájából tanul az ember...

Nézzétek meg, miféle képek születtek.