Interjú Trencsík Pállal és Hegyi Krisztinával, az idei gombaszögi himnusz két megálmodójával. Dalszerzésről, együttműködésről és műfajokról is faggattam a két tehetséges párkányi fiatalt, akikkel, ha maradtak bennetek megválaszolatlan kérdések, Ti is találkozhattok a táborban.

2015-ben a Levegő c. himnusz szövegét is Ti szereztétek. Idén hogy esett újra rátok a választás? Mik voltak a dal megszületésének körülményei?

Kiki: A Gombaszögi Nyári Tábor csapatától kaptuk a feladatot. Úgy gondolom, a két évvel ezelőtti, ill. a 2014-es Melyiké vagy? c. dal pozitív visszajelzései miatt. Az alkotói folyamat általában könnyen megy kettőnk között. Pali jól bánik a szövegeimmel, örülök a közös munkának mindig, így ezt is egyfajta kihívásnak vettem. A masszív dalírás egy hosszúhétvégén valósult meg, utána már csak a részletkérdések megoldása és a pikírozás maradt hátra. A szövegeimet általában versként írom meg, nem kötök hozzájuk semmilyen dallamot, énekelhetőséget. A munkának ez a része teljes mértékben Palira tartozik. Számomra ez a legizgalmasabb rész, amikor dal alakot ölt a szöveg. Mindenképp egy olyan nyári érzetű anyaggal akartunk kijönni, amit az emberek magukénak érezhetnek és dúdolhatnak a napsütésben.

Pali: Én úgy gondolom, egyrészt gyakorlati szempontból esett ránk a választás, másrészt, erre a zenei világra számított a fesztivál ebben a felkérésben. Nagyon örülök, hogy van kereslet ennek a fajta szövetű zenének a fiatalok körében, és/vagy van olyan háttér, aki szeretné, hogy mindez reflektorfénybe kerüljön. Itt természetesen a szervezőkre gondolok. Persze, én nagyon örülnék, ha minden, a környezetemben létező zenében hat soros naplemente leírások lennének, és nem arról szólna a dal, hogy "leesett a fagyi a földre, jaj". Kiki intuitív, habitussal ír, és nem többéves rutinnal, ezért a szövegei sűrűek és masszívak. A gyakorlati szempontok egyértelműek: ismerjük a gombaszögi stábot, emberileg, a közös munka több területen is működik: a klipeket a Gombaszögi Nyári Tábor médiastábja készíti, meg rengetegszer vagyunk együtt velük csomó más helyen is. A dal születésének körülményei... Már harmadszor írunk erről a témáról dalt, tehát váltanunk kellett. Személy szerint imádom azt az érzést, amikor egy fesztiválon a délutáni line-upban egy klasszikus rock, grunge vagy punk előadó szórakoztat, a közönség pedig csak lazít, ide-oda járkál, fáradt romantikával szórakozik, nem olyan komoly a helyzet, mint az esti zúzdában. Ez a dal ilyen, a refrént puhítottuk, hogy indie-s, szlogenszerű, szerethető legyen. A dalban konkrétan megemlítettük a Gombaszögi Nyári Tábort. Ez zsebre teszi a dalt, de semmi baj, hiszen nekik írtuk. Hangsúlyozni akartuk, hogy a táborról szól a dal, és ezt a legegyszerűbben így lehetett megtenni, anélkül, hogy ismételtük volna önmagunkat az előző indulókból.

A jóvilágvan zenekarral milyen kapcsolatban álltok? Egyértelmű volt, hogy ők biztosítják a zenei részét a dalnak?

K.: A zenekarral 2013 óta dolgozom együtt aktívan. Az elején nagyon új volt a helyzet, de mostanra el se tudom képzelni a hétvégéket egy jóvilágvan próba, vagy koncert nélkül. A himnusz stílusát Pali szerintem jól eltalálta, hozza a nyári hangulatot. Amikor már mankóként megvolt a felvétel, más dolog nem maradt, mint begyakorolni és irány a stúdió, ahol szintén egy nagyot buliztunk a felvétel közben.

P.: Kiki írja a szövegek nagy részét. Én írom a zenét. A himnusszal kapcsolatban a kezdetekben egy férfi-nő duó is szóba került, illetve, egy MC, de ezt meghagytuk másnak. Miután kitisztult, hogy az alap grunge lesz, onnantól csak a zenekarral számoltunk. Egyébként a pontos hangszerelés klasszikus ének-gitár-basszus-dob. Ebben a dalban nem adtunk teret a szintiknek.

Van ennek különösebb oka? Pali, ha jól tudom a zenekarban te vagy a billentyűbűvölő.

Az Ezeríz grunge-dal, pontosabban erre a műfajra csatol vissza. El tudod képzelni a Nirvanát ahogy szintikkel színezik a"Rape Me"-t? Bele tudtunk volna írni billentyűket, de az vagy classic rock hangzást vagy indokolatlan komfortzónát teremtett volna. A classic rockot meg a komfortzónát inkább most kint hagytuk.

Mit jelent számotokra, hogy Gombaszög él?

K.: A refrén szövegével volt a legnehezebb dolgom. Megegyeztünk, hogy valami ütős szlogen kell, amit az emberek kántálhatnak majd bármikor. Több hétbe került, mire eljutottunk a mostani verzióhoz. Megkértünk embereket, akik szinte egyek a Gombaszögi Nyári Táborral, hogy írjanak le néhány sort, ami ott használatos és ismert. Végül így készült el a "Mindenkinek mindent!" és a "Gombaszög él!". Számomra az aktivitást és a táborhangulatot jelenti.

P.: Azt a munkát, amit a maroknyi Gombabrigád csapat végzett el az elmúlt évben a tábor területén, és azt a flow-t, ami majd a közönséggel lesz a táborban ennek a munkának (is) a gyümölcseként.

A klip forgatásában, a koncepció kialakításában is részt vettetek?

K.: Bokor Réka volt az ötletgazda, de lényegében együtt agyalt mindenki mindenkivel. Volt egy közös felület, ahol ötleteket oszthattunk meg egymással. Nagyrészt azonban a spontaneitásra és a bulizós nyár megörökítésére került a hangsúly. Mindenki beletette az energiáját és igyekezetét, profi volt a stáb. A felvételek szerintem nagyon jól sikerültek, a medencézést a napsütésben nehéz lett volna nem élvezni, összességében jó buli volt.

P.: A videó megtervezésében Réka oroszlánrészt vállalt.

Mindenkinek mindent! Ez az üzenet a gombaszögi táborozóknak. Mit gondoltok, ha elvként tekintenénk erre a mondatra a mindennapi életünkben, az mit jelentene hosszú távon?

K.: Nehéz erre egyértelműen válaszolni. Nekem ez a mondat annyit jelent, hogy mindenkihez érjen el az, ami boldoggá teszi. Lehet az egy életérzés, egy impresszum, egy jó gondolat is. Szerintem egy pillanatnyi benyomásról van szó. A táborban majd mindenki eldöntheti, miért, kinek, mikor és hogyan mondja.

P.: Ez az üzenet arra hivatott, hogy a dal egy adott pontján a megfelelő zenei környezetbe ágyazva felszabadítsa a hallgatót. Erre a megélt pillanatra vissza lehet emlékezni egész évben, biztosan jó érzés lesz. Nyilván senki sem szeretne elvként tekinteni pl. az Always-Coca-Cola-ra vagy inkább annak következményeire. A mindennapokban lehetetlen elvként tekinteni az üzenetre a fent leírtak szerint, mivel hiányzik körülötte az infrastruktúra, ahol ez a gondolat érvényesülni tud.

Jött már felkérésetek más fesztiváltól, hogy ők is a ti munkátokra éheznek, és írjatok szöveget, dallamot az ő saját himnuszukra?

K.: Ilyen még nem fordult elő, de ha így alakulna, biztosan nem mondanánk nemet.

Találkozhatunk majd veletek is Gombaszögön? Mit vártok az idei tábortól?

K.: Igen, mindkettőnkkel lehet találkozni, medencézni, koccintani július 15-én. Az sem kizárt, hogy a többi napon is ott leszünk, ez minden évben a tábor előtti napokban derül ki. Konkrét elvárásaim nincsenek, az csodálatos lenne, ha idén is látnék olyan esti égboltot, mint a tavalyi.

"Kezemben az esti fény, az a fajta,

amit a Hold óvatosan alkot,

amiben a füst-szürke felhők úgy úsznak át,

hogy alig merik megérinteni egymást

nehogy valamelyikük darabokra hulljon."

Ezen felül szerintem a jó társaság, koncertek és hangulat garantált. Várjuk nagyon! Mindenkinek mindent! :)

P.: Igen, ott leszünk, Kiki is és én is, július 15-én biztosan. Szeretnék az erdőben sétálni, nap közben lazulni, este pedig egy jó jóvilágvan koncertet. A Quimbyt is várom.

fotó: Martin Kápostáš

http://www.kapostas.com/