2017 márciusában volt a bemutatkozó koncertjük, másfél éve vannakk együtt a színpadon, több mint húsz koncert van a hátunk mögött, fiatalok és energikusak. Új szín a felvidéki zenei kavalkádban: az Estendøn

Az estenden szó székely eredetű, jelentése estefelé. De hogy jött a logótokban is szereplő dán/norvég ő betű?

Szerintünk jól néz ki. Vajk készítette a logót, ami tulajdonképpen egy áthúzott napra hasonlít – ezzel is szimbolizálva, hogy a nap végére érünk.

Mennyit fejlődtetek az első közös koncert óta?

Épp a napokban néztük meg az első koncertünkről készült felvételt, s rengeteget nevettünk magunkon. Kis esetlenek voltunk. Az akkori teljesítményünkhöz képest jelentős mértékben fejlődtünk mind zeneileg, mind technikailag, de különösképpen az egymással való kommunikációban. 2017 márciusában volt a bemutatkozó koncertünk, tehát szűk másfél éve vagyunk együtt a színpadon. Több mint húsz koncert van a hátunk mögött. Mára már sikerült kiismernünk egymás szokásait; tudjuk, mit jelent az, ha koncert közben valamelyikünk ránéz vagy rákacsint a másikra. Sokkal gördülékenyebb a közös muzsikálás.

Van közös rituálétok, amit elvégeztek koncert előtt?

Nincsen különösebb rituálénk. Maximum a „Hol vannak már a többiek?” kérdést tudnánk kiemelni – ez ugyanis minden koncert előtt elhangzik, csakúgy, mint a „Kezdünk, fiúk, kezdünk!” felkiáltás.

Mesélnétek a zenekaron belüli kapcsolatokról, hangulatról?

Mindig vannak olyan nagy, „Heuréka!” pillanatok, amikor imádjuk egymást, ugyanakkor előfordul, hogy vitázunk valami miatt. Heten vagyunk, néha hét különböző véleménnyel, amiket nehéz egy tető alá hozni. Igyekszünk egyenrangú felekként bánni egymással – egyikünk sem akarja megmondani a tutit, hogy hogyan táncoljanak a többiek. Persze vannak helyzetek, amikor nem lehet kompromisszumot kötni, és valakinek jobban érvényesül az akarata, mint a másiké. Ez olyankor jellemző, amikor a zenei ötleteink ütköznek, és nem tudunk mindent egyszerre megvalósítani. Másik lehetséges probléma a személyi karaktereink ütközése – ezt már nehezebb kezelni.

Megosztotok velünk egy meghatározó eseményt a zenekar életéből?

Romannak egyszer sikerült elsőként odaérnie egy próbára. Amikor észrevettük, hogy már a helyszínen van, levideóztuk ezt az egyszeri alkalmat. Az is nagy momentum volt például, amikor András időben kiért a kisbuszhoz – természetesen ezt is lencsevégre kaptuk. Tagadhatatlan, hogy a késés a mi nagy mumusunk. Tavaly néhány koncert erejéig egy pótszaxofonossal dolgoztunk együtt, mivel sem András, sem Dani nem értek rá. A srác magyarországi, és még sosem járt Felvidéken azelőtt, úgyhogy annak rendje és módja szerint el is tévedt, és végül nem talált el a koncert helyszínére. Nélküle kellett játszanunk. Ezen kívül még egy koncert közbeni áramkimaradás volt emlékezetes.

Mik lesztek, ha nagyok lesztek?

Boldogok. Nagyszínpadon játszunk majd, sok ember előtt. De ha nem, az se baj, csak a zene tiszta szeretete maradjon meg. És ne vakítson el bennünket a fény meg a csillogás.

Juhász Anikó