“Ritka, mint a fehér holló” - szól a közmondás, amely különösen igaz Strohmayer Ádám cizellőrre, aki szakmájában az utolsó képzett művész Magyarországon. Vele volt szerencsém a tegnapi napon izgalmas interjút készíteni.

De mi a fene az a cizellálás? Szólalt meg bennem elsőként a laikus érdeklődő kérdése. Nos – végletekig leegyszerűsítve a dolgot –, az ötvösmesterségen belül az egyik díszítési eljárás, amelynek legnagyobb előnye a véséssel szemben, hogy nem jár anyagveszteséggel. Rendkívül aprólékos, nagy precizitást, és rengeteg időt igénylő munka ez, amelynek a végeredményeképpen csodálatos domborművek, díszítések, vagy ékszerek születnek.

Egy életút kezdete

A kis Ádámkának már igen hamar megmutatkozott a mesterséghez való tehetsége, amikor 8 éves korában egy kenőcsös doboz fedelét kezdte üggyel-bajjal kalapálgatni, hogy tarsolylemezt készítsen belőle. Ettől kezdve autodidakta módon kezdte fejleszteni magát ezen a területen. Mindenütt kereste a lehetőségeket, hogy más fémműves mesterekkel beszélhessen, tanulhasson tőlük, s ennek hamar meg is lett az eredménye. Első komolyabb megbízását 16 évesen kapta, amikor egy fegyverkovács a Mesterségek Ünnepén felkérte az egyik szablyájának díszítésére. Az érettségi után már baráti felkérésekre készített ékszereket. Ezután döntötte el 20 éves korában, hogy tényleg belevág a szakma rejtelmeinek elsajátításába, ezért elkezdte az ötvös-cizellőr képzést Budapesten. Gyakorlatát Molnár László ötvösmester kezei alatt szerezte Székesfehérváron. A dolog érdekessége, hogy (bár a cizellőr szakma eleve is ritkaságszámba megy) miután Ádám végzett, ezt a képzést meg is szűntették, úgyhogy kijelenthetjük, hogy ő afféle “utolsó mohikán” a szakterületén.

A szakma csúcsán?

Ádám saját bevallása szerint a cizellálás olyan mesterség, amelyet sohasem lehet igazán elsajátítani, ezért folyamatosan képzi magát. A szakmához értők viszont egészen mást gondolnak munkáiról. Olyan művésznek tartják, aki minden stílusban tud alkotni és a védjegyévé vált a precizitás. Hogy ez mit is jelent, azt jól mutatja a következő adat: Ádám képes egyetlen milliméter anyagba 13 párhuzamos rovátkát beütni (!). Mindez persze rendkívül időigényes. Volt olyan darab, amin öt hónapon keresztül dolgozott. El lehet képzelni, hogy mennyi odafigyelést igényel egy ilyen alkotás elkészítése, hiszen hasonló esetekben javításról szó sem lehet. Ádám elmesélte még érdekességképpen, hogy a cizellálás nemcsak idő-, de szerszámigényes is, mi több, a legszerszámigényesebb szakma a világon. Saját szerszámkészlete is tekintélyes méretű. Tucatnyi kalapácsa mellett több, mint 600 poncolóval (különböző méretű és formájú acéltüskék ezek, amelyekkel az anyag formálását végzi) rendelkezik. Állítása szerint a szakma öregjeinél akár az 1000 fölötti darabszám sem jelent különlegességet. Na de hol talál az ember poncoló boltot?! Egyszerű a válasz: sehol. Ezért aztán egy cizellőrnek sokszor több időt és energiát felemészt szerszámai elkészítése, mint maga az alkotó munka. Így van ezzel Ádám is. Poncolóit egytől-egyig saját kezével készítette el.

Ádám legkedvesebb munkája, amire a legbüszkébb, egy honfoglalás korabeli szablya rekonstrukciója volt, amelyet régészekkel és kézműves kollégákkal együttműködve komoly szakmai előkészítés után készített el. Ezenkívül szívesen dolgozik különböző dísztárgyakon és ékszereken is. Ádám kedvencei a histórikus ihletettségű témák, legszívesebben ebben a témakörben szeret alkotni. Rengeteg történelmi szakirodalmat olvas, és örömmel jár el különféle hagyományőrző eseményekre is. Elmondható tehát, hogy a munkája a hobbija is egyben. Megrendelői rendkívül széles spektrumon helyezkednek el, a múzeumoktól elkezdve, a különböző hagyományzőrző egyesületeken át, egészen a magánszemélyekig. Magyarország több múzeumában is megtekinthetőek kiállított darabjai (Gombaszöghöz legközelebb a miskolci Herman Ottó Múzeumban). Jelenleg egy családi címeren dolgozik, itt a tábor területén is, amelyet születésnapi ajándéknak szán. Ha tehát finom fémes kopácsolást hallotok bárhol a fesztivál ideje alatt, akkor érdemes közelebb mennetek és megnéznetek, hogyan készül a csoda. Ha viszont nem akarjátok a véletlenre bízni a találkozást akkor látogassatok el a Folkszögletbe csütörtökön, vagy pénteken 14:00-kor. Itt betekintést nyerhettek a cizellőri munka rejtelmeibe, beszélgethettek a művésszel, sőt, ha van szabad (körülbelül) három órátok, akkor elkészíthetitek saját gombaszögi fémmunkátokat is (a mellékelt képen). Ki tudja, talán ti lesztek a jövő cizellőrei, s talán akkor nem tűnik el ez a mesterség is - mint megannyi másik – a történelem süllyesztőjében.