Több száz segítő kéz, több ezer önkéntesen végzett munkaóra, több tízezer kilométer, megannyi lépés előre – mind büszkék vagyunk arra, amit Gombaszögért teszünk. Ti, akik hűséges látogatói vagytok a Gombaszögi Nyári Tábornak, évről évre felfedezhetitek, mi mindent sikerült megvalósítanunk. De vajon ki mindenki látja még mindezt? Mit tudnak minderről azok a kortársaink, akikkel egy országban élünk, akikkel olyan sok mindenen osztozunk, a nyelvünket kivéve. 2019. július 17-e mérföldkő Gombaszög életében: a társnemzet betette a lábát a völgybe. Vagy talán fordítva?
Hajnali egy óra, a Médiasátor belső szobájában ülünk, a másnapi lap cikkeit rendezgetjük. Pihenésképpen – szakmai ártalom – végiggörgetjük a napi sajtót, és eláll a szavunk. Bár az egyáltalán nem szokatlan, hogy az államfővel van tele a média, olyasmit azonban nem sokszor tapasztaltunk, hogy a köztársasági elnök neve mellett a miénk is ott villog. Rólunk szólnak a hírek! Zuzana Čaputová elfogadta a meghívásunkat, és látogatást tett Gombaszögön, és ezt már a szlovák nyelvű sajtó sem tudta szó nélkül hagyni. Talán hiábavaló volt megannyi erőfeszítés, hogy munkánkkal felhívjuk magunkra a figyelmet? Talán túl magasan van a szlovák anyanyelvű közösség ingerküszöbe? Talán nem is mi voltunk az érdekesek, csak az államfő? Végtelen lehetőség. Egy viszont biztos. Hálásak lehetünk Zuzana Čaputovának, hogy eljött közénk, hiszen ezzel egy új ajtó nyílt meg előttünk, egy új lehetőség arra, hogy megmutathassuk: itt vagyunk! Sőt, mi több, ez idáig is itt voltunk és bizony nem is tervezünk sehol máshol lenni. Ez az a hely, ahol mi is éppen úgy vagyunk otthon, mint szlovák testvéreink, s bár könnyen lehet, hogy az esti hírek után nem úszott minden tévénéző örömmámorban, ahogy mi, s ha csak öt perc hírnévre is futotta az országos médiában, kaptunk ezzel egy újabb lehetőséget arra, hogy torkunk szakadtából ordítsunk ki a völgy kellős közepéből, hogy megyünk tovább, méghozzá félelem nélkül, ahogy az államfő tette tornacipős lábával a gombaszögi Fekete-patak felett húzódó lengőhídon.
Hozzászólások