A Road együttes pályafutása már-már álomszerűnek számíthat minden fiatal zenész számára. Egy apró faluból származó 4 gimnazistáról beszélünk, akik 15 év kemény munka után mára már országszerte ismert és imádott együttesükkel járják sorban a fesztiválokat és mindenütt hatalmas bulit csapnak. Molnár Mátéval, a zenekar énekes-basszusgitárosával beszélgettem.

Hogyan alakult meg a zenekar?

Mint minden fiatal zenész, úgy mi is középiskolásként kitaláltuk ezt az egész ,,zenekarosdit’’. Mi egy abszolút picike faluból származunk és már gyerekkorunk óta barátok, játszópajtások is vagyunk, pubertásként pedig úgy döntöttünk, hogy majd ezzel az egésszel ütjük el az időt. Sok-sok formáció, sok-sok tagcsere és még több próbálkozás után végül létrejött a mostani Road, ami immár 2004-től ugyanolyan felállásban muzsikál.

A zenekar, ha számításaim nem csalnak, idén lesz 15 éves. Minek köszönhető, hogy ilyen sok idő elteltével is törhetetlen a felállás?

Szerintem ezt tényleg nagyban befolyásolja az, hogy mi már gyerekként is imádtuk egymást és az, hogy barátok maradtunk azóta is. Gyakorlatilag ismerjük egymás rezdüléseit, mozdulatait. Az is hozzátesz a dologhoz, hogy mivel mi egyszerű, vidéki ,,gyerekek’’ vagyunk megtanultuk, hogy ki az, akiben bízhatunk és azt, hogy kire számíthatunk igazán, bármi is történjen. Szóval a történet adta magát. Mi így voltunk, vagyunk és feltehetően még leszünk is egy jó darabig.

Készültök mostanság valamilyen újdonsággal a rajongóitok számára?

A múlt héten jelent meg az első válogatott lemezünk, ami azt jelenti, hogy az elmúlt 15 év dalai vannak kiválogatva. Ez egy 15 dalos BEST OF, ami albumonként nagyjából 3 dalt tartalmaz. A lemez abból a célból készült, hogy azoknak, akik még nem ismernek minket, egy mindent átfogó képet nyújtsunk magunkról, ami alapján el tudják majd dönteni, hogy bejön nekik, amit csinálunk vagy nem. A rajongóink számára pedig egy tökéletes nosztalgiának felel meg a 15 év munkásságát egy lemezen végighallgatni.

Hogyan éltek meg egy-egy koncertet? Nem féltek néha az őrült rajongóktól vagy az életveszélyes szituációktól?

Szerencsére még nem volt példa nagyon kirívó esetre. Persze, vannak nagyon elvetemült, fanatikus rajongók, akik végig követnek minket, de olyan szélsőséges viselkedéssel vagy veszélyes magatartással még, hála Istennek, nem találkoztunk. Egyre gyakrabban találkozunk olyan rajongókkal, akik valamelyik szövegünket varratták magukra, de már volt példa arra is, hogy ránéztem a tetoválásra, és ott láttam az arcképemet valaki vállán. Na az mondjuk eléggé durva volt.

Szeretnél esetleg valamit üzenni a táborlakóknak? Gyerekek! Írjátok meg nekünk, hogy mi miért nem voltunk még ezen a csodálatos helyen? Ha netán erre nem tudnátok válaszolni, akkor csak remélni tudjuk, hogy jövőre ugyanitt találkozunk!

Máté még azt is elárulta nekem, hogy nincs kedvenc dala a zenekartól, mert olyan, mintha az összes gyereke közül kellene kiválasztania, hogy melyik az, amelyiket a legjobban szereti. Ugyanakkor elmondta, hogy mindennek ellenére abszolút klasszikusnak és favoritnak számít a Világcsavargó. Beszélgettem vele az elkövetkező koncertjeikről, turnéikról, és biztosra mondhatom nektek, hogy ha ismét meg szeretnétek hallgatni őket, azt a Balaton legnagyobb rock banzáján, a Rock Balatonon Fonyódon tehetitek meg. Mindenesetre mi örülünk, hogy idén Gombaszögön is részt vettek és tekintve, hogy mennyire jó koncertet adtak reméljük, hogy hamarosan újra találkozunk!🤘