Három jogi szakértő különböző álláspontjait hallhattuk tegnap délután a Tóth Károly sátorban a Lex DAC, illetve himnusztörvényként elhíresült törvénymódosítás kapcsán. Fiala-Butora János, ifj. Mészáros Lajos és Cúth Csaba azt a parlament által elfogadott beadványt ismertették mélyebben a laikus közönség számára, amely korábban nagy botrányt keltett a szlovákiai magyar közösség körében.

A beszélgetést Czímer Gábor, újságíró moderálta, aki a beszélgetés elején röviden ismertette a probléma tárgyát érintő eseményeket. Ezt követően egy kifejezetten korrekt hangnemben folyó és minőségi információkban gazdag vitát hallhattak az érdeklődők. Cúth a legelejéről kezdte az egészet, amikor csak csend volt, és ő nem értette, miért nem szólaltak meg időben a vészharangok a Híd nemzetgyűlési képviselőinél. Végül a Paraméter hírportálnál jelent meg az első értelmezése az öt SNS-es képviselő által benyújtott törvénymódosításnak. Fiala-Butora János demonstrálta, hogyan változtathatja meg egyetlen szó az egész törvény értelmét. Vannak nyelvi problémák, viszont az adott beadvány megszületésének szándéka és célja is befolyásolhatja, amelyről az általunk már jól ismert Dostál-Tittel ping-pong harc tanúskodik. Mindemellett a felek nem egyeztek meg azt illetően, hogy hányféle interpretáció létezik összesen. Többük a politikusok figyelmetlenségére mérsékelten, illetve kiemelten utaltak. Ha belegondolunk, úgy jött ez az egész, mint derült égből villámcsapás. Akár hisszük, akár nem, már összeesküvés elméletek is születtek azzal kapcsolatban, hogy a magyar képviselők miért szavazták meg a módosítást, amely inkább a külpolitikai vonatkozásokra terjed ki. Cúth az ügy lezárulását üdvözölte, mivel a Gál Gábor-féle beadvány sokkal egyértelműbben fogalmaz, így nincs akadály már a himnuszéneklést illetően. Fiala-Butora és Mészáros bár elismerték, hogy jobb az utólagos módosítás, de maga a szöveg nem mondható teljesen jónak. Azt nem vitathatjuk, hogy a himnusz jelképként erősen kötődik identitásunkhoz. Természetes, hogy aki énekelni akarja, annak szíve joga, hogy megtegye és ennek akadályozása szélsőségesnek mondható. Valahol tartunk, de vajon megbűnhődtük-e már a múltat s jövendőt?