Komoly tartalom, igazságok a hétköznapokból, zsebkendő utáni kutatás a nézőtéren, visszatartott könnycseppek, elfojtott és visszatérő emlékek. Ez az, ami leginkább jellemzi a MáSzínház előadását. Márton Gábor Csabával, az Apák fiai című előadás rendezőjével beszélgettem.

Mióta működik a MáSzínház?

Immár 14 éve, 2005-ben alapította Bakonyvári L. Ágnes drámapedagógus és Göllesz Csilla gyógypedagógus. Eredetileg kísérletezni szerettek volna, hogy a drámapedagógia illetve a gyógypedagógia miként tud együtt dolgozni annak érdekében, hogy a szellemi fogyatékossággal élő felnőttekkel tudjunk dolgozni és őket fejleszteni első sorban az önkifejezés terén.

Hogyan néz ki önmagában a társulat?

A legelején ez még csak egy pár fős csapat volt, heti egy foglalkozással. Jelenleg 12 helyi foglalkozásunk van 115 résztvevővel és már van 3 olyan futó előadásunk, amelyeket rendszeresen műsoron tartunk. Ezek mind inkluzív előadások, tehát együtt játsszanak benne fogyatékossággal élők és ép értelmű színészek.

Mi ihlette az Apák fiai című előadást?

Ezt megelőzően készült egy másik előadásunk, a KépMás - Próbálom túlkiabálni magam, amelyben 5 lány játszott, 3 fogyatékkal élő és 2 ép értelmű. Ez a darab a nőiségről, valamint arról szól, hogyan viszonyul a 21. század társadalma a fogyatékkal élőkhöz. A darab elkészülése után úgy gondoltuk, hogy tök jó lenne ha megcsinálnánk a férfi változatát is. Erre volt egy casting, a MáSzínházból behívtam a fiú színészeket, illetve volt egy nyilvános része, amelyre ép értelmű színésztek érkeztek. Négy hónapon keresztül dolgoztunk együtt a srácokkal. Összeültünk, és megosztottunk egymással történeteket a férfiasságról, és egy ponton túl az apákhoz való viszonyról.

Milyen nehézségekkel szembesültök a próbák és előadások alatt?

Ha saját élményekből készül egy előadás, annak mindig megvannak a maga nehézségei, és a helyzet érzékenysége, természetesen. A történeteket feldolgozni, megtalálni az útját-módját, hogy miként is lehet kivitelezni, hogy ez egyrészt élvezhető legyen kintről, másrészt meg védve legyenek a játszók. Mi ezt a fiktív világot találtuk ki, azt a bizonyos borbély szalont, azt a bizonyos ,,férfi szentélyt’’, ahol minden történik. A srácokkal nyilván ez az egész lassabban zajlik. Több munkát, időt és energiát igényel, sokkal többet is kell próbálnunk, szóval megvannak az ilyen jellegű adottságai a helyzetnek, de igazából ez nem okoz komolyabb problémát.