Interjú Iván Andrással, a Pósfa zenekar brácsásával

Hogyan kerültetek először kapcsolatba a népzenével, illetve mi vezényelt titeket ahhoz, hogy egy zenekart alapítsatok?

Az egész egy erdélyi kirándulással indult. 2009-ben jutottunk el először Erdélybe, édesapám már nagyon régóta vágyódott ide, mivel még a 80-as években a katonaság előtt kezdett foglalkozni a népzenével és a folkkal, mint fogalom, melynek talán a legmeghatározóbb helyszíne a táncházmozgalmak kiindulásának helye: Erdély. Azon a bizonyos erdélyi kiránduláson bejártuk Kolozsvár környékét. A szállásunkat biztosító férfi ajánlotta, hogy nézzünk le Kalotaszegen a táborzáró táncházba. Akkor szerettünk bele az egészbe. Leírhatatlan élmény volt, rengeteg ember gyűlt össze abban a kis kocsmában, a férfiak felkérték a nőket táncolni, mi pedig csak lestünk. Ezelőtt nem volt részünk efféle élményben, azt se tudtuk mi történik. Elképesztő volt a hangulat, mi ész nélkül videóztunk, a felvételeket pedig utána hónapokig nézegettük, és lassan kezdtük otthon is feltalálni magunkat, hasonló dallamokat alkotni. Ez volt tehát a legelső impresszum, ami valahol elindította az egészet folyamatot.

A második mérföldkő egy népzenei tábor, a Tükrös zenekar és az Ifjú Szivek által közösen szervezett tábora volt. Ez egy teljesen új élmény volt: népzene és néptánc tábor, ekkor vettünk részt először efféle rendezvényen. Ezeket az élményeket mélyített el még jobban a zsigárdi tábor, ahova azóta is rendszeresen járunk zenélni. Számomra személy szerint egy képletes 4. impresszum volt az Ifjú Szivekkel való kapcsolatépítés – egyaránt a társasággal való ismerkedés és az éppen akkor futó műsoruk rám gyakorolt hatása: az ördög tánca. Ez egy olyan műsor volt, ami nagyon mély nyomot hagyott bennem, mint zeneileg, mint táncilag. Azóta is gyakran újranézem ezen előadás felvételeit.

Hogyan nézett ki a zenekar a kezdetekben? Mondhatni családi vállalkozásként indultatok.

Igen, így van. A zenekar eleinte hármasban működött a testvéreimmel, édesapám pedig irányítgatott minket. Szinte a legelején csatlakozott a gyerkkori barátom is, aki az unszolásunkra autodidakta módon megtanult bőgőzni. Később édesapám egyre inkább ránk hagyta a szervezési dolgokat, majd új tagok is csatlakoztak.

Honnan ered a zenekar neve?

Mi Geléről származunk. Ez a falu eredetileg 8 falurészből állt, melyeket később összevontak. Ezek közül az egyik Pósfa volt, mi ennek a valamikori településnek a területén élünk. Hogy őszinte legyek, sose gondolkoztunk különösebben zenekarnéven, az első fellépésünk alkalmával történt, hogy amikor megkérdezték, hogyan konferáljanak fel minket, a településünk nevétől ihletődve Pósfát mondtunk, ez a név később oly megszokottá vált, hogy rajtunk is maradt.

És a tánc? Zenészként mennyire lépsz szívesen a parkettre?

Szeretem a táncot, viszont úgy érzem, az nem az én asztalom. Néhány alaptáncot ismerek, de jobban szeretem a talpalávalót húzni. A táncot azonban még mindig nem érzem teljesen veszett ügynek, mivel vallom az elvet, miszerint a jó pap holtig tanul.

Mi különbözteti meg a gombaszögi közönséget a számotokra megszokottól?

Az, hogy itt vagyunk Gombaszögön, egy hatalmas ajándék. Már nagyon régen próbáltunk eljutni, Konkoly László már többször is hívott minket, csak mindig máshová voltunk elígérkezve. Az általunk szervezett táncházaknak van egy megszokott, mondhatni strukturált formája. Van egy megszokott társaság, aki mindig eljön, ők egy külön hangulatot teremtenek. A fiatalok kikérik a táncokat, van gyermektáncház, kézműveskedés.

Itt Gombaszögön nem vagyunk annyira ismertek, illetve itt egy rétegközönséggel érintekzünk, mivel a látogatóknak csak egy töredéke az, aki “folkbeállítottságú”. A célunk az, hogy egy olyan folkot mutassunk be, ami a mindennapok része lehet. Ami nem ciki, hanem ugyanolyan súllyal bír, mint bármilyen másik hobbi. Egy olyan népzenét, amit lehet az autóban és takarítás közben hallgatni, amire ugyanúgy lehet csapatni egy házibuliban, mint bármilyen könnyűzenére. Szeretnénk ezt az üzenetet mindenkihez eljuttatni, és Gombaszög, ahol ennyi stílusú ember megfordul, egy tökéletes hely ennek a terjesztésre. Végre eljutottunk ide, lesznek még táncházak és koncertek is a héten. Van egy csodálatos helyszínünk és egy kiváló közösségünk. Várunk benneteket sok szeretettel, hogy együtt élhessük át a táncházak különleges hangulatát. Laikus embereknek ezek a fontos mércék, mi az ami megfog valakit, hogy egy ilyen dolgot indítson. Nekünk részben az a célunk, hogy laikusokat is bevonjunk a népzene imádatába. Hogy ez nem ciki, hogy ez egy olyan dolog, ami ma is ugyanúgy megállja a helyét.