Korábbi bejegyzéseinkben már megismerkedhettetek a gombaszögi fellépők egy részével, de rajtuk kívül még sokan mások is velünk tartanak idén nyáron. Itt az idő, hogy véglegesen lerántsuk a leplet az idei könnyűzenei felhozatalról! Az Intim Torna Illegál 2010-es megalakulása óta fesztiválok és klubkoncertek legenergikusabb rockzenekara. A formáció tavalyi albuma, az Élni jöttünk a 2017-es Köszönöm szépen EP dalait is tartalmazza. A Minden kedden című daluk még a decemberben mozivászonra került B.Ú.É.K. című filmben is felcsendült, amelyhez készítettek egy, a vígjátékhoz fűződő videoklipet is. A kétezres évek elején Kardos Horváth János és Fűrész Gábor Tatabányáról töltötték fel az internetre a Majdnem Kína című lemezüket. A Pál Utcai Fiúk (PUF) honlapjára is belinkelték alkotásukat, így hamarosan a magyar underground széles területén vált ismertté a Kaukázus név. 2008-ban önálló hangot találtak dalaiknak. A Tartós békében rendíthetetlenül hívő Kaukázus az Agyhalálból bekapcsolódik az Élettérbe, és ugyan nem utazik Angliába, de a gellérthegyi luxuslakásból Lifttel surran...

„Mint magok a földben – Lesz élet belőle” – énekli a szavakról az Anima Sound System, akik idén Gombaszögön elrepítenek minket a népi motívumokkal fűszerezett elektronika világába. Közösségünk legfontosabb megnyilatkozási formája és öntudatunk alapköve a nyelvünk, és ez őseink esetében sem volt másként. A Trianon utáni, Csehszlovákiába került magyarság körében így kitüntetett szerepet játszottak a nemzetiségi nyelven közölt kommunikációs eszközök (sajtó, rádió stb.), a hétköznapi anyanyelvhasználat és természetesen – ami a szavakat a legszebben szólaltatja meg – az irodalom. Az életrajzi portrék hagyománya egészen az ókori görög kultúrkörig nyúlik vissza, Plutarkhosz Párhuzamos életrajzaihoz; következő cikkemben pedig ezen hagyomány szellemében szeretném bemutatni a (cseh)szlovákiai/felvidéki magyar költészet első képviselőit. Talán bodrogszentesi nagypapámtól hallottam először a „helmeci papról”, aki „mindig kutyájával jött le a hegyről fehér ruhájában”. Később már verseit is megismertem egy, az ő nevét viselő szavalóverseny nyomán, amely a mai napig igyekszik a premontrei rendi plébános munkásságát és szellemiségét őrizni az...

Portré Dzurányi Lászlóról (1888-1955) A vasárnapi szieszták, a kora esti olvasgatások vagy közösségünkhöz kötődő különböző sajtóorgánumok lapozgatása közben el-elmerengünk azon, hogy kik is vagyunk és merre is tartunk valójában. Mit is jelent számunkra Pozsonytól Nagyszelmencig, itt, Közép-Európa lágy (talán nem is annyira lágy) ölén magyarnak lenni Szlovákiában. Elejtünk néhanapján olyan klasszikus közhelyeket, hogy „bezzeg az előttünk lévők jobban/rosszabbul csinálták” - ez, végülis, emberi dolog. Trianon után is olyan emberek alkották a „szlovenszkói magyarságot”, akik saját meggyőződésüket követték, se nem jobban, se nem rosszabbul, ahogyan mi ma. Ők avatták fel Jókai szobrát Komáromban, ők látták az épülő „Kis Prága” lakótelepet Kassán és ők olvasták nap mint nap a korabeli Prágai Magyar Hírlapot vagy a Magyar Újságot. Mielőtt bemutatnám az egyébként nem is felvidéki születésű Dzurányi Lászlót, hangsúlyoznom kell, hogy nem ódákat készülök zengeni róla, hanem amennyire egy rövid portré megengedi, úgy a két világháború közötti korszak egyik tehetséges publicistáját közelebb hozni...