“Ritka, mint a fehér holló” - szól a közmondás, amely különösen igaz Strohmayer Ádám cizellőrre, aki szakmájában az utolsó képzett művész Magyarországon. Vele volt szerencsém a tegnapi napon izgalmas interjút készíteni. De mi a fene az a cizellálás? Szólalt meg bennem elsőként a laikus érdeklődő kérdése. Nos – végletekig leegyszerűsítve a dolgot –, az ötvösmesterségen belül az egyik díszítési eljárás, amelynek legnagyobb előnye a véséssel szemben, hogy nem jár anyagveszteséggel. Rendkívül aprólékos, nagy precizitást, és rengeteg időt igénylő munka ez, amelynek a végeredményeképpen csodálatos domborművek, díszítések, vagy ékszerek születnek. Egy életút kezdete A kis Ádámkának már igen hamar megmutatkozott a mesterséghez való tehetsége, amikor 8 éves korában egy kenőcsös doboz fedelét kezdte üggyel-bajjal kalapálgatni, hogy tarsolylemezt készítsen belőle. Ettől kezdve autodidakta módon kezdte fejleszteni magát ezen a területen. Mindenütt kereste a lehetőségeket, hogy más fémműves mesterekkel beszélhessen, tanulhasson tőlük, s ennek hamar meg is lett az eredménye. Első komolyabb megbízását...

Táborunk érdeklődő közönsége nagy lelkesedéssel fogadta Szlovákia újonnan megválasztott köztársasági elnöke, Zuzana Čaputová érkezését. Az államfő a vele tartott beszélgetés során a Szlovákiában élő kisebbségeket érintő témákon kívül több olyan problémát említett, amely társadalmunk egészére is kihatással van. Egy valamit biztosan kijelenthetünk a szlovákiai közélettel kapcsolatban: a 2000-es évek elmúltak, viszont azok hagyatéka továbbra is ránk hárul. Talán eljött az idő arra, hogy a (minimális) értékeket kimentsük mindabból, ami megmaradt. Ami viszont fontosabb, hogy a nemkívánatos közéleti üregeket, amelyek továbbra is kihatással vannak kulturális attitűdjeinkre – mind szlovák, mind magyar viszonylatban –, megtöltsük új értelemmel. A „spolupráca” fogalom átironizált tartalma vajon 1 százalékkal közelebb kerül a hitelességhez? Úgy gondolom, hogy erről még ne tegyünk elhamarkodott kijelentést. Vegyük előlről az egészet! A köztársasági elnök nem félt állásfoglalni a „magyar kártya” mint politikai konfliktusok generálásához tökéletes eszköz kapcsán. Ehhez hozzáfűzte az általa több alkalommal is elismételt mondatot, hogy ő az ország összes...

Lakatos Róbert 1990 és 1996 között a pozsonyi konzervatóriumban, majd 1997 és 2002 között a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola (VŠMU) brácsa szakán végzett. A klasszikus zenén kívül a népzenével is foglalkozik. A kétezres évek elején az Ifjú Szívek néptáncegyüttes zenei vezetője volt, majd 2005-ben megalapította a Lakatos Róbert és a RÉV zenekart. Nevéhez fűződik a Rendhagyó Prímástalálkozó zenei együttes létrehozása. 2011-től a Kassai Thália Színház zenei vezetője. Fáradhatatlanul munkálkodik különböző zenei stílusok közelítése érdekében. Ennek szellemében hívta életre a Rendhagyó prímástalálkozót és alakította meg az Esszencia zenekart. 2011-ben megkapta az elismerő Fonogram-díjat, majd 2012-ben a Harmónia-díjat. Ha valaki zenészcsaládba születik, szinte magától értetődő, hogy valamilyen szinten érteni fog a zenéhez. Ez Lakatoséknál sem volt másként. Lakatos Róbert és fia, Áron meséltek nekem az apa-fiú kapcsolatról a szakmában, valamint a terveikről a jövőre nézve. ,,Áron már gyerekkorától fogva mindigis focista akart lenni. Hiába nógattam, hogy azért csak próbálja meg, ő semmiképp sem...