Korábbi tanulmányaim bozótszerű emlékeiben bár ismert volt a neve, mégis egyik kedves tanárom keltette fel bennem az érdeklődést portrém alanyának munkássága iránt: „Peéry Rezső egy Márai Sándor kaliberű pozsonyi író volt”. Kassai létemre indokolt kételkedéssel láttam hozzá egyik legfontosabb művéhez, a Requiem egy országrészért c. önéletrajzi regényének olvasásához. Ha valamit is át tudott adni a pozsonyi német kovácsmester fiából lett magyar polgár, akkor az az, hogy tartogat jó pár fontos üzenetet nekünk is… Hősünk 1910-ben született Limbacher Rezső néven, aki azok közé a Győry Dezső által „megfestett” újarcú magyarok közé tartozott, akikről előző párhuzamos életrajzomban is beszámoltam. Az I. világháború végén 8 éves, és édesapja kicsi fiának a korabeli viszonyokat ennél egyszerűbben nem is fejezhette volna ki: „Bizonytalan idők járnak, fiam, ilyenkor így van ez, pripicsku”. Peéry már a „szlovenszkói” környezetet tapasztalta meg, Csehszlovákiában szocializálódott, az Osztrák-Magyar Monarchia számára már csak történelem volt és nem megélt valóság. Az ifjú, harcias...

Bárki legyél, bárhonnan gyere, a chill sátorból nem tudsz kilógni. Idén Szoba chill néven fut a projekt, amely valószínűleg a leglazább hely lesz egész Gombaszögön. Arról, hogy mi mindent találhattok majd benne az egyhetes tábor alatt, maga a “tulaj”, azaz a Szoba chill főszervezője, Vörös Tibi, alias Infra spoilerezik. Mióta vagy igazi Gombaszögi arc? Mikor először beestem Gombaszögre, vendégként, DJ-ként érkeztem, nagyjából 7-8 éve. Akkor még a Gábovics Viliék (výlet) csinálták a Chill sátrat. Azonnal megfogott engem ez a dolog, pedig csak akkor döbbentem rá, hogy ennek van helye itthon. Akkor éreztem először, hogy itt a helyem, és ettől kezdve minden évben kicsivel nagyobb részt vállaltam a szervezésből. Ez egészen odaáig jutott, hogy ez az első év, amikor az egész chill sátornak a szervezése rám lett bízva. Azt hiszem, ez az eddigi legnagyobb próbatétel. Ezért is igyekeztem az egész hetet összetetté és izgalmassá tenni. Kiknek köszönhetjük a szobát? A dunaszerdahelyiek...

Kassa orsó alakú főterének déli részén, a 14. századi gótikus Szent Mihály-kápolna déli oldalánál, az egykori Vármegyeháza előtti parkban, azon a helyen, ahol ma egy kis szökőkút helyezkedik el, állt tizenkét éven keresztül a kassai Honvédemlékmű. Ezt annak az elsősorban Abaúj vármegyéből és Kassa városából, de a környező megyékből is toborzott Kilencedik Honvédzászlóalj „vörössipkás” honvédeinek a tiszteletére állították, akik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a délvidéki harcokban és az 1849-es tavaszi hadjárat során egyaránt kitüntették magukat. A szobrot, amelynek történetéről később még részletesebben is mesélünk nektek, éppen száz éve, 1919-ben döntötték le a trencséni 74. gyalogezred csehszlovák katonái. A ledöntött szobrot beolvasztották, a helyén maradt talapzatot pedig 1945 után szétverték és elhordták. Köveit épületek alapozásánál használták fel, három darabját pedig a Hernád folyó árterében ásták el. Szerencsére ezek közül az egyik, mintegy féltonnás, faragott, feliratos kődarab hozzávetőleges helyének ismeretét néhányan megőrizték. A Henszlmann Imre Történelmi Társaság azóta elhunyt tagja...