Több mint egy hete ért véget az idei Gombaszög, amit hosszú kihagyás után újra eredeti, ősi helyszínén rendeztünk meg. A több mint száz fős szervező-brigád is már nagyrészt kipihente magát, és elkezdődött a tervezgetés a jövő évre. Éppen ezért szeretnénk megkérdezni Gombaszög közösségét, mi volt az, ami tetszett, és mi volt az, amin javítanunk kell, hogy olyan legyen Gombaszög, amilyennek te szereted! A véleményedet egy kérdőív kitöltésével tudod eljuttatni hozzánk, amit ide kattintva tudsz megnyitni. A kérdőív természetesen anonim, és nincs rossz válasz! Köszönjük segítségedet! PS: Találkozz újra a gombaszögi arcokkal a hagyományos afterpartyn, amire idén Párkányban, a FormaFeszt keretén belül kerül sor! Fellép a jóvilágvan, valamint az gombaszögi Inn szervezőihez fűződő tryp music, ráadásul a fesztivál szombatján az eső miatt elmaradt Korai Öröm koncertet is bepótolhatod. A kétnapos belépő pedig 4€ gombaszögi karszalaggal!

Tudjuk, hogy Jézus magyar volt. A románok pedig tudják, hogy amúgy nem, mert román volt. Egészen abszurd és szinte elképzelhetetlen végletekbe terelhetnek minket az előítéleteink. Közép-Kelet-Európában is megvan ennek a hagyománya. Erről a témáról beszélgetett Hangácsi István Vörös Lászlóval, a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) történészével, Zahorán Csaba történésszel és Czirják Ágnes antropológussal, a Közbeszéd vendégeivel. A sztereotípiák megkönnyítik az ember dolgát. Egy modell, amit mindenkire rá lehet húzni hovatartozása miatt, így lesznek hangos olaszok, lusta görögök stb., és születik ehhez hasonló, sok megbélyegző nemzeti karakter. A sztereotípiák azért is vannak, mert igazak, és azért is vannak, hogy megcáfoljuk őket. Persze van pozitív megkülönböztetés (precíz német), sőt van összetettebb is, amit lehet így is, meg úgy is értelmezni. Zahorán Csaba hozta fel erre példaként, hogy a románok mit gondolnak a magyarokról. Egy felmérésen előkelő helyen szerepelt, hogy összetartóak. Eleve furcsa, hogy a magyarokat egy nép összetartónak tekinti, hisz nem kell elhagyni...

kabai lóránt, miskolci születésű költő legújabb, semmi szín című kötetének bemutatója tegnap délután zajlott a Márai Sándor sátorban. Ami azonban a bemutatónál is érdekesebb, a költő gondolkodása az eddigi életművéről, összehasonlítva a legutóbbival. A verseid lényegében úgy vehetőek, mintha prózából húztad volna meg őket. Minden versed formailag egy kispróza. Nálad ez a kettő keveredik, vagy el tudod különíteni a két műnemet? El tudom különíteni a két formát, más kérdés, amikor ezek maguktól keveredne, és közelebb áll hozzám a prózavers forma, mint a kötött forma, ez viszont nem jelenti, hogy kötött formában ne írtam volna korábbi szövegeimben. Volt rá példa, hogy egészen szigorúan kötött formájú verseket is írtam. Az, hogy most ennek a kötetnek a versei mind prózaversek, annak a kérdése, hogy ezekhez a szövegekhez egyszerűen ez illett. Van-e olyan a kortársak közül, akivel párhuzamot tudtok vonni egymás írásmódjával, hangjával? Van olyan szerző, akit nagyon szeretek, fontosnak tartom, és rendkívül sokmindenben...