Tegnap a Közbeszéd meghívására az első magyar környezetvédelmi miniszter látogatott el a Gombaszögi Nyári Táborba. Solymos László tárcavezetővel beszélgettünk. Ön szerint kitart-e négy évig ez a kormány ? Én bízom benne, hogy igen. Biztosan nem fogunk semmi olyat tenni, ami miatt megbukhat ez a kormány. A többi koalíciós partner nevében nem tudok beszélni, de én azt hiszem, az akarat megvan arra, hogy kibírja. Hogyha az ember körbenéz, nem is lát más alternatívát. A Híd választási eredményeinek tükrében mit gondol, vajon megfelelő mennyiségű tárcát, illetve pozíciót kaptak-e a kormányban? Én azt hiszem, hogy igen. Fontos az, hogy a kormányprogramba bekerültek azok a nagyon fontos tézisek és programpontok, amikkel mi kampányoltunk, amiket ígértünk, és annak a 90%-a, amivel leültünk az asztalhoz a koalíciós tárgyalásokon. Nagyon örülni fogok, és sikeresnek mondhatom majd ezt a kormányt és a Híd szerepét, ha ezek megvalósulnak. Az oktatási tárca iránt egyébként nem érdeklődött a Híd? Nem érdeklődött...

Tóth Péter írása. Megfogod a gépedet, kilötyögsz a placcra, exponálsz, megnézed, jó-e. Amikor jön az eső, befutsz kis menhelyedre. Manapság nem nagy fáradságba telik, ha ily dinamikus módon alkotod a képeidet, de ez nem volt mindig így. Réges-régen, mikor még I. Ferenc József koronázási palástja lengett a fogason, nem volt ez oly' egyszerű. Hogyan is csinálták régen azt a sok-sok fotográfiát? Fogtak egy üveglapot. Leöntötték egy folyadékkal, majd egy másikkal. Vártak pár percet, és belehelyezték a gépbe, viszont ezt gyorsan kellett megtenni, mert ha az üveglapon lévő fényérzékeny anyag kiszárad, legfeljebb kacsokat fényképezhettek, mivel az anyag érzékenysége ugrásszerűen lecsökkent kiszáradása által. Persze, ha az alanyt kisprájszoljuk, akkor pár percig is mozdulatlan lehet, mi viszont ezt nem akartuk megvalósítani ily módon. Hál' Istennek, az ilyesfajta képalkotás még nem halt ki. Tovább él újabb formáiban. Az egyik ilyen manifesztációja táborunkban a szerdai napon következett be Gyetvai Zoltán fényképész által, ki a modernebb...

Az idei évben a VándorLáss több programpontban is közreműködött a TANDEM Labirintus udvarával. Kovács „Kovi” Zoltán zenmesterrel, a Vándorláss alapjtójával beszélgettem az utazásról, a családról, a szabadságról és az álommegvalósításról. Tudnál pár szót szólni a VándorLássról és magadról? Túrákkal foglalkozom, mióta az eszemet tudom. Majdnem az egész gyermekkoromat a Tátrában töltöttem a szüleimmel. Persze, volt egy időszakom, 16-21 éves koromban, amikor semmit nem szerettem volna csinálni, amihez a szüleimnek köze volt. Aztán 21 évesen kezdtem el újra kirándulni. Akkor nyíltak meg a határok, az első alpesi túrák nagy élménynek számítottak, mert egy másik ország, egy másik táj és kultúra várt bennünket. Egyre többen csatlakoztak hozzánk, így egy idő után azt mondtuk, szeretnénk megmutatni ezeket a helyeket másoknak is, lehetőleg egyre nagyobb körben. Ezért kezdtünk el középiskolás csoportoknak kirándulást szervezni. Ez így ment jó pár éven keresztül, mígnem 2004-ben létrehoztunk egy szervezetet, és elkezdtünk túrákat vezetni egy barátommal. A VándorLáss ennek...